KUPA

Eljött ez is. A KUPA napja. Persze addigra mindenki elfáradt a szervezésben, meg a ballagásban. Merthogy a Kisgazdijaim pont a kupa előtti napon ballagtak az oviból. Gazdi rommá bőgte magát, hogy már milyen nagyok, és talán emiatt – tőle egyébként teljesen szokatlan módon – nem stresszelt. Azt mondta, túl fáradt hozzá.

Szombaton piszok korán keltünk. Fél ötkor. A többiek még aludtak. Felcuccoltunk, lementünk a ház elé. Sanya már várt minket, terv szerint együtt mentünk Katiért és Ambrusért. Katiéknál Gazdiék még felmentek a kupákért. Illetve köcsögökért. Mert az volt a díj. Engem a kocsiban akartak hagyni, én meg, amikor láttam, hogy elindulnak, hátramentem a csomagtartóba, hogy megnézzem, mi az a sok cucc. Erre összeszidott, hogy mit képzelek, ennek az autónak az utasterébe eddig csak Ambrus tehette be a mancsát, én meg összemászkálom. Ahelyett, hogy örülnék, hogy egyáltalán beülhettem. Végül kiszedett, lépcsőzhettem vele a negyedikre.

Még elmentünk egy pékségbe, ahol egy csomó jó illatú valamit raktak be. Én persze nem kaptam belőle. Azt mondták, ez is a versenyzőké. Mármint a kétlábúaké. Jutalomfalat.

Amikor odaértünk a versenyre, Gazdi bezárt a boxba, hogy ne mászkáljak összevissza. Először megsértődtem, próbáltam magam kiengedni (egyszer sikerült is), de akkor megint összeszidott. Valami olyasmit mondott, hogy neki most még dolga is van, majd ha mi jövünk, kiszed. Írnok volt, vagy mi a szösz. Ült egy sátorban, és azt nézte, hogy mit mutogat a bíró. Szerencsémre megjöttek PasiGazdiék, és velük sétálhattam egyet.

Aztán jött Gazdi. Vele is jártunk egyet, és visszavitt a boxba. Legközelebb már a start környékére mentünk, tudtam, hogy mindjárt mi jövünk. Közben csepergett az eső is, de nem volt vészes. Gazdi kivételesen nem bénázott el semmit, így hibátlant mentünk. Szerintem legközelebb is teszek róla, hogy kialvatlan legyen, és fáradt. Azt mondta, kb. csak a füvet látta, meg a következő akadályt, egyébként azt sem tudta, hol van. Nem tudom, mennyi ebben a költői túlzás, minden esetre megdicsértem, és kapott ő is jutalomfalatot. Merthogy életünk első A1-es versenyét megnyertük. Gazdi nagyon boldog volt, nem várt ilyen eredményt. Azt mondta mindenki, hogy elég nehéz pályánk volt. Gazdi szerint most előnyünk volt, hogy nem egy border tempójával száguldozok. Szerinte gyorsabb kutyával nehezebb lett volna.

Az eredményhirdetésünk dicső pillanatába sajnos belerondított az eső. Meg az A2-es és az A3-as futamokba is. Gazdi is esőkabátban ült a pályán. Szerencsére az eső senkinek nem vette el a kedvét semmitől. A versenyzők futottak, a bírók bíráltak, a segítők dolgoztak.

Mire az open futam következett, a nap is kisütött. Itt nagy versengés volt, mert minden méretben a leggyorsabb kutya és gazdija szuper különdíjat kapott: egy Mercedest egy hétvégére, tele tankkal. Gazdi először azt mondta, kizárt, hogy egyáltalán lefussuk ezt a pályát. Én meg csak azért is megmutattam neki, hogy meg tudom csinálni. Időhibánk lett, de más nem. Gazdi teljesen odavolt, hogy milyen ügyes vagyok. Félrevonultunk, és ettünk egy lángost. Csak mi ketten...

A futamok közben tombolasorsolás is volt. Lehetett nyerni mindenféle kutyás holmit, mi is nyertünk játékokat, tápot. Azt hiszem, senki nem ment haza üres manccsal. A tombola fődíját csapattárs nyerte, nagyon örültek neki. Olaszországban, egy szállodában nyertek négy éjszakányi szállást reggelivel. Majd belopom magam a csomagtartójukba, és velük megyek.

A különdíjak átadásánál voltak megható pillanatok. Ambrustól, mint az ország legöregebb agilitys kutyájától kapott díjat a nap legfiatalabb versenyzője. És kapott meglepit a csapattól Kati is, a verseny szervezéséért. Meg a Posseidon borderek is kaptak ajándékot Zsuzsitól.

Mire hazaindultunk, már én is nagyon fáradt voltam. Meg mindenki. Főleg azok, akik segítettek szervezni, lebonyolítani a versenyt. Gazdi annyit motyogott, hogy nagyon fárasztó HáziGazdinak lenni és versenyezni egyszerre. De már tervezi, hogy hova megyünk legközelebb versenyezni.

Ami a képeket illeti: először akartam válogatni. Meg képaláírásokat szerkeszteni. Aztán Gazdival elkezdtük átnézni a 268 db fotót, és rájöttünk, hogy nem fog menni. Annyi remek kép született, hogy kár lenne akár egyet is kihagyni. Így aztán most csak a galéria linkjét teszem közzé, válogassatok, nézelődjetek.

 http://gallery.site.hu/u/Szofi0412/xihdkupa/

El ne felejtsétek: terv szerint a következő versenyünk szeptemberben lesz. Mindenki ugasson a gazdijának, hogy le ne késsétek a nevezést, várunk benneteket!

Pacsi:

Drazsé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.